A klónoknak mindig ellenségre van szükségük

Az alábbiakban egy izomagyú klón mélységesen megbotránkoztató cikke olvasható  a  nyugdíjasokról. A cikkíró őseiről, szüleiről. Mert valószínűleg már ők is nyugdíjasok és szégyenkeznek, hogy ilyen gyereket hoztak a világra.  Sajnos nem tudok csodálkozni.  Hogy miért nem? Egyszerű most a nyugdíjasok lettek az ellenség. Mert mindig kell akivel harcolnak, akiktől megvédik a társadalmat. Így vannak kódolva. Mindegy hogy ki az ellenség, Soros, vagy a tanárok, vagy a nyugdíjasok, csak legyen ellenség. Normális társadalmakban mindig tisztelték az időseket, akiktől tanulni lehetett, akik felnevelték a fiatal generációt, a gyermekeiket. Azért dolgoztak, hogy az utódaiknak kenyeret adjanak (nem elvegyék) és tanítsák, iskoláztassák őket. Az utódok szerették, tisztelték őseiket és amikor felnőttek és ők is gyerekeket neveltek és már ők támogatták az idős szüleiket. Ezeknek nincsenek szüleik, mert klónok, méghozzá elfuserált klónok. Ha nem úgy gondolkodnak ahogy a "parancsokság" elvárja újabb és újabb agymosásra kerülnek. Elhitetik velük, hogy minden ami rossz az az ellenség alattomos munkájának az eredménye. No nehogy má' azt gondolja valaki, hogy a FIDESZ tette tönkre az országot, az egészségügyet, az oktatást, osztotta ketté az országot, ahol a barát ellenséggé változott ugyanúgy mint a gyerek és a szülő. Ahol nincs békesség és nyugalom. Nincs jólét, csak nyomor. Mert az ilyenek mindent ellopnak és akitől ellopják azokat a betonba döngölik. Most a szüleiket döngölik a betonba. Ezek nem emberek; két lábon járó izomagyak.
„A nyugdíjasok felélik a jövőnket” címmel jelent meg nemrég egy nagy indulatokat kiváltó, nyíltan a nyugdíjasokat alázó írás, a csak Habony-portálnak nevezett 888.hu-n, amit mostanra már el is tüntettek. A Bertha László nevű cikkíró gyakorlatilag bűnösnek titulálta a nyugdíjasokat, és őket tette felelőssé a hazánkban zajló negatív folyamatokért. Mint kiderült, amellett, hogy a cikk lopott és elferdített volt, tulajdonképpen arról szól, hogy a fiatalok elől az idősek eszik el a kenyeret.
Az írás legfontosabb mondanivalóit az alábbiakban emeltük ki:  
Ahogyan Európában folyamatosan elöregedik a társadalom, a demográfiai piramis szép lassan átfordul, egy egészen újfajta „harc” van kialakulóban, de nem az osztályoké, hanem a generációké. Ezt a harcot elsősorban a szavazófülkéknél vívják, de míg a nyugdíjasok választásokat nyernek, addig a fiatalok jelentős része otthon marad. A megszerzett zsákmány pedig nem más, mint a mérleg nyelvének elbillenése a nyugdíjrendszer irányába, szemben az oktatással, vagy a kedvező adórendszerrel.
A választásokon vesztes generáció, a fiatalok egy egészen más jellegű fegyvert forgatnak: a lábaikat. Azokban az országokban, ahol az idősek „uralkodnak”, a fiatalok általában olyan gyorsan hagyják el az országot, amilyen gyorsan csak lehetséges. Az oktatás azonban súlyos költségeket jelent az államnak, ami a fiatalok távozásával még komolyabb adósságterhet eredményez, hiszen a befektetés nem térül meg.
Egyes elemzők egészen brutálisan írják le ezt a folyamatot, az idősebb generációkat az egykori európai gyarmatosítókhoz hasonlítják, akik mintegy kolonizálják a jövőt, felélve a gazdagságot és a tartalékokat, kietlenséget hagyva az általuk gyarmatosítottaknak, azaz a jövő generációinak. Az uralkodó énközpontú korszellemben azonban naiv gondolat a mostani, öregedő generációk önzetlenségére számítani. Manapság az unión belüli biztonsági szelep garantálja a munkaerő mobilitását, ami kizárja az idősek elleni lázadást. De kérdés, hogy mi lesz akkor, amikor a lehetőségek már külföldön sem lesznek jobbak, mint otthon.
forrás: 888.hu