Armageddon

Hol vagytok ti idegenek, ti bukott angyalok?
Miért nem néztek-e népre, csak nem vagytok vakok?
Brüsszel ellen most is „szabadságharcolunk”,
Érzem, rossz irányba megyünk, hisz magyarok vagyunk!
A történelem őrjítő forgószele kiszámíthatatlanul
birodalmakat, népeket, karizmatikus őrülteket vadul
emel ki a semmiből, fényezi felszínüket, majd ledobja őket.
Hallom esedezésüket, a pokolban várják már a halálba menőket.
János és Nostradamus próféciái a világ végére utal?
Tornádók, cunamik, az ózonlyuk, vízszennyezés,
aids, ebola, az immunrendszer összeomlása, ez nem kevés,
de látom az álruhába bújt ördög, egy antikrisztus jövetelét!

Négy lovas vágtat fehér, vörös, fekete és fakó paripákon!
Mi kell még nemzetem, talán egy új korona, vagy gazdasági átok?
Már Enkinél is megvolt a félelem, a diktatúra, az abszolút hatalom,
tudom, ereje teljén pompázott, egy váratlan hullámban ah’ elbukott.
A zsarnok halálát, a római tűzvészt követőn
az emberi szenvedés meghozta a megújulást, a reményt.
De szembe nézünk-e a tisztító tűzzel mi magyarok,
vagy csak a múlt vélt vagy valós sebeit nyalogatjuk?
István, nyugat hírnöke volt őszentsége áldásával.
A széthúzás kinek érdeke, miért kelet felé nyitunk?
A vágyott világ helyett egy hamis világgal harcolunk,
rohanva jő az idő, mikor kártyavárként összeomolunk.
Megosztott társadalmunkban ellenség van bőven,
munkanélküli, rokkant, hajléktalan egy csőben,
hol egyéni érdek szerint íródnak törvények,
pálinka, trafik, föld, stadion: ezek a dicsőségek.
Függj az államtól, maradj középszerű! Ez vezérünk álma.
Ne légy autonóm, hisz’ a jogfosztottság sok vezető vágya,
megvédjük a nyugdíjad, ezért mindent akarunk
Magyarország jobban teljesít, a menők mi vagyunk!
Hatalom és oltár szent szövetsége vagyonokat osztogat,
a kisemmizettektől mindent elvesz, eredménnyel fosztogat.
Nincs már középosztály, az értelmiség döbbenten exitál.
Hogyan tovább, mi lenne jobb? Ezért gyakran hezitál.
A ködös Albionba már milliós a tántorgás, a fiatalok
jellemzői: nihilizmus, értékvesztés, a rohamos elbutulás.
Ki ezért a felelős, a trón és kereszt, a regnáló hatalom?
A kormány hisz éj leple alatt emlékművet barkácsol.
Nem kell már a kettős beszéd, a populizmus mérgez,
az elnyomott, ha megunta a hatalommal végez.
Egyezz ki népeddel, míg nem késő, ez nem tabunk,
 menjünk tovább jó irányba, hisz magyarok vagyunk!
Budapest, 2014.