1929-ben,
történészek egy csoportja egy különleges, gazella bőrre rajzolt térképet
talált. A kutatások azt mutatták, hogy ez egy eredeti dokumentum, amelyet
1513-ban Piri
Reis, a török flotta
neves tisztje készített. A térképészet volt a szenvedélye, és a török
hadiflottán belüli magas rangja lehetővé tette, hogy hozzáférjen a Konstantinápolyi
Császári Könyvtár gyűjteményéhez. A török admirális több feljegyzésben
elismeri, hogy számos forrástérképet használt fel a térkép összeállításához,
köztük olyan is volt, amely az ie. IV. századból vagy régebbről származott.
Az ellentmondás
A Piri Reis térkép Afrika, Dél-Amerika, és
a Déli-sark partvidékét mutatja. A leginkább zavarba ejtő nem is az, hogyan
tudott Piri Reis ilyen pontos térképet produkálni az Antarktisz vidékéről 300 évvel annak felfedezése előtt, hanem az, hogy a térkép a jég alatti partszakaszt mutatja. A geológiai
kutatások azt igazolták, hogy a Queen Maud öböl ie. 4000 körülig lehetett
„Tisztelt
Hapgood professzor!
Az Ön kérése a Piri Reis térkép egyes szokatlan részleteinek értékelését
illetően szervezetünk áttekintette.
A feltevés, miszerint a térkép alsó része a Queen Maud öböl Princess Martha
partját ábrázolja az Antarktiszon és a Palmer-félszigetet, elfogadható. Úgy
találtuk, hogy ez a térkép leginkább logikus és minden bizonnyal korrekt
értelmezése. Az a földrajzi részlet, amely a térkép alsó részén látható,
feltűnően megegyezik a Svéd-Brit Antarktisz Expedíció által a jéggel borított
területről 1949-ben készített szeizmikus profillal. Ez arról tanúskodik, hogy a
partvidék azelőtt lett feltérképezve, mielőtt azt jég fedte volna el. Ezen a
területen a jégréteg vastagsága kb. egy mérföld (1609 m – a ford. – ).
Nincs elképzelésünk sem róla, hogyan kerülhetett a térképre ez a részlet az
1513-ban feltételezetten birtokolt geográfiai tudással.
Harold Z. Ohlmeyer alezredes, USAF parancsnok”
A tudomány hivatalos álláspontja szerint az Antarktiszt borító jégréteg
egymillió éves. A Piri Reis térkép azt mutatja, hogy a kontinens északi partját
akkor térképezték fel, amikor még azt nem borította jég. Ami azért tűnik
lehetetlennek, mivel az emberiség akkor még nem létezett.
További és alaposabb tanulmányok azt mutatták, hogy a térkép ezen részének
forrása akkoriban készülhetett, amikor egy átmeneti globális felmelegedés során
a jégtakaró felolvadt. Ez utoljára 6000-11000 évvel ezelőtt fordult elő.
A kérdés tehát: ki térképezte fel az Antarktisz Queen Maud Földjét ennyi
évvel ezelőtt? Milyen ismeretlen civilizáció volt birtokában olyan
technológiának, amely ezt lehetővé tette?
A középkor során számos hajózási térkép forgott közkézen, amelyeket „portolani” néven neveztek, és a hagyományos hajózási útvonalakról készült pontos
térképek voltak, a partvidék, öblök, kikötők, tenger-szorosok rajzaival. A
legtöbb portolani a Földközi és Égei-tenger vidékéről készült,
és más ismert útvonalakról, ahogy maga Piri Reis írta hajózási könyvében.
Néhányan említést tettek ugyanakkor ismeretlen földekről, és pár tengerész
között keringtek speciális térképek, melyeket igyekeztek minél jobban
eltitkolni. Feltételezik, hogy Columbus is egy ilyen
speciális térkép birtokában volt.
Hogy megrajzolja térképét, Piri Reis különböző forrásokat használt,
melyeket utazásai során itt-ott gyűjtött össze. Ő maga is rótt megjegyzéseket a
térképre, amely képet ad nekünk arról, hogyan dolgozott.
Azt írta, nem felelős az eredeti mérésekért és kartográfiáért. Az ő szerepe
a gyűjtőé, aki nagyszámú forrást használt. Elmondása szerint néhány forrás
korabeli tengerészektől származott, míg mások igazi régiségek voltak, egészen
az ie. IV. századig vagy korábbi időpontig visszamenőleg.
Dr. Charles Hapgood az „Ősi tengeri királyok
tér-képei” című könyvében azt írja:
„Úgy tűnik, pontos információ öröklődött egyik embertől a másikra. Úgy
látszik, ismeretlen személytől származnak a térképek, és talán a minósziak vagy
főniciaiak által hagyományozódott tovább, akik több mint ezer éven át az ókori
világ nagy hajósai voltak. Vannak bizonyítékaink rá, hogy gyűjtötték és
tanulmányozták az egyiptomi Alexandria nagy könyvtárát, és az összeállítások
ott dolgozó geográfusoktól származnak.”
Piri Reisnek minden bizonnyal olyan térképek jutottak a birtokába, amelyek
az ókori világ legismertebb könyvtárából, az Alexandriai Könyvtárból származhattak.
Hapgood rekonstrukciója szerint ezeknek a dokumentumoknak a másolatai és
néhány eredeti térkép más tudományos központokba került, például Konstantinápolyba. 1204-ben, amikor a negyedik keresztes hadjárat idején a velenceiek
behatoltak Konstantinápolyba, ezek a térképek az európai tengerészek között
kezdtek keringeni.
Ezen térképek többsége – folytatja Hapgood – a Földközi- és Fekete-tenger
térségéről készült. De más területekről készült térképek is maradtak.
Hihetetlennek tűnik, a bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy néhány ősi utazó a
Déli-sarkot is felfedezte, mikor azt még nem borította jég. Az is világos
ugyanakkor, hogy olyan navigációs műszerük volt, amellyel a hosszúsági fokok
pontosan meghatározhatóak voltak. És ez messze felette állt az ókor, középkor
és egészen a 18. század második feléig birtokolt technikai tudásnak.
Az elveszett technológia eme bizonyítéka alátámasztja és elképzelhetővé
teszi azokat a feltételezéseket, amelyek az ősi idők eltűnt civilizációjáról
szólnak. A tudósok a bizonyítékok többségét elvethetik, mondván, hogy azok csak
mítoszok, de vannak olyan tények, amelyeket nem hagyhatnak figyelmen kívül. Ez
a bizonyíték azt követeli, hogy a többi feltételezést is nyitott elmével
újragondolják...