Igazi bátorságpróba a hétvégén
megrendezett amerikai Indy 500 autóverseny, ahol a pilótáknak a betonfaltól
néhány centire, 350 km/óra feletti tempóval kell száguldaniuk 200 körön
keresztül. Meghökkentő, és talán ciki is, hogy a győztes a hagyományt követve
egy üveg tejjel ünnepel.
Az Egyesült Államokban a háborús hősök emléknapjának (május
30.) hétvégéjén futják minden évben az indianapolisi 500 mérföldes
autóversenyt.
A drámai bukásokkal tarkított őrült száguldás végén a
győztes egy
üveg tejjel ünnepel. A furcsa tradíció hátterében egy szemfüles mezőgazdasági
ágazat áll.
A tejkortyolás szokása 1936-ból ered, amikor az esélyesek
közé sorolt, háromszoros Indy-győztes Louis Meyerről egy olyan fotó jelent meg,
amelyen jóízűt húz egy írós üvegből. A tejipar rögtön rá is ugrott a váratlan
marketinglehetőségre, és a következő két évtizedben mindig egy-egy üveg tejet
nyomtak a diadalmaskodó pilóták kezébe.
1956-től már a hivatalos Indy-brand részévé vált a tejivás
szokása, bár azért akadtak üdítő kivételek. 1993-ban például az első helyen
végző Emerson Fittipaldi narancslével ünnepelt, de a kulisszák mögött állítólag
ő is belekóstolt a fehér italba.
Indiana
államban hivatalosan is kineveznek a verseny idejére két tejesembert, akiknek
fontos kötelezettségeik adódnak a futam végén. Aki először tölti be a
tisztséget, az a győztes csapat tulajdonosának és szerelőjének ad egy üveg
tejet. Aki már a második esztendőben áll ezen a poszton, az pedig az első
helyen befutó pilótának nyújthatja át az ünnepi italt. Két év leteltével aztán új
tejesembert választanak a helyére.
Érdekesség,
hogy a pilótáknak a verseny előtt meg kell adniuk, milyen tejje
Érdekesség, hogy a pilótáknak a verseny előtt meg kell
adniuk, milyen tejjel kívánnak locsolkodni a dobogón. Az idei győztes Takuma
Sato a 2 százalékos zsírtartalmút választotta, és ugyanilyet kért volna
Fernando Alonso is, aki először ruccant át ebbe a sorozatba a Forma–1-ből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése