A spártai lányokat emellett megtanították a múzsák művészeteire. A fiúk életének legfontosabb része a katonai kiképzés volt, a lányok magas szintre fejlesztették képességeiket a zenében, a versmondásban és a táncban is.
A spártai nők 18 éves koruk körül mentek férjhez, míg más görög államokban jóval korábban . A városállamban az öröklési rend is sajátos volt – fiú utód híján – a nők is örökölhettek földbirtokot, ez azonban végül férjüké, majd elsőszülött utóduké lett.
A polgárjogot élvező spártai nők a kor viszonyaihoz képest meglehetősen szabad életet élhettek, ugyanez nem volt elmondható a meghódított, rabszolgasorban élő nőkről, vagy a helótákról.
Spártában a nők elsődleges feladata volt az egészséges, erős fiúgyermekek szülése.A háztartás teendői viszont nem őket terhelték. Ezeket e teendőket a helóták és a rabszolgák végezték el.
Ebben a harcos kultúrában utálták a gyengeséget. Arra törekedtek, hogy ne legyenek sebezhetőek és ezt nem korlátozhatták a házasság, vagy az érzelmek sem. Ezzel magyarázható, hogy a nászéjszaka előtt a nők leborotválták a fejüket és férfiruhába öltöztek és így várták az újdonsült férjüket. Azért változtak fiúvá, hogy ezzel demonstrálják erejüket és közelebb kerüljenek a férjükhöz.
